Nem lépünk már át határokat.
Kerítéssel védjük ott is
Kőbe dermedt magányunkat.
Átjutni ezen meg ne próbálj!
Kitoloncolás a vége úgy is.
Azt hittük, hogy védelem lesz,
Leharcolt lelkünknek örök bázis.
A kerítés mögül figyellek.
Te a saját rácsod mögött.
Vasrács szövete el nem mállik,
Magányom lett a te börtönöd.
Átjuthatnék? Átjuthatnál?
Lesz még páneurópai piknik?
Egyszer, talán, ha megmozdulnál...
Lebonthatnánk a falaink mind.
