Só. Víz. Levegő.

Boldog fájdalom.

Én. Te. Nevető

árnyak arcodon.

Hullámok tengerén

Szárnyra kap szívem.

Jártam már itt párszor.

Itt voltál velem?

Nevettünk már együtt

a Föld e szegletén?

Vagy sírás volt a részünk,

fájdalmas remény?

Ki mondja meg, az élet

miért vetett oda?

Honnan jött a nagy vágy?

Vagy álmok ostoba

játéka voltam? S téged ott

a talján sziklák tövén

a véletlen hozott?

Megtörténhet minden.

Csak ez visszhangozott

a sziklák közt és bennem.

És nem volt senki ott.

Csak én és te, s a víz, 

mely titkot suttogott!