2018. március 8., csütörtök

Igen vagy nem, mindegy is már...
Eltelt így is, vége van!
Új virágszál nem fakad már
Elfeledett hantokon.
Azt hittem, hogy fényes jövő
Születik a karodban,
Tévedés volt, jól tudom, hát
Mindegy mi és merre van.
Megtanultam, jól az ember
azt teszi, ha ráébred:
Ez a világ nem tehet mást,
Megtanít, hogy kedvesed
Soha nem lesz anyád helyett
Anyád, vagy egy jobb éned,
Bármi is van, önmagadnak
Erejéből kell élned.
Ne várd el, hogy más majd tudja
Mi az utad, s elvezet
az ösvényre, hol békéd, lelked
mindörökre megleled.
Jóllehet, hogy elkísér más
egy-egy nehéz fordulón,
Mégis minden megtörténhet:
jó és rossz is, és ha jól
figyelsz olykor, azt is látod
minden dolog egyre megy.
Te teremted igaz hittel
minden jövőképedet,
S a végén látod csodálkozva
hogy a jót s a szépeket
a bánattól végsősoron
Különvenni nem lehet.